Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J221 KIMONDTAD . . . Kimondtad a nagy szót! Kebled feszült bele; Nem tudom, hogy szived Fájdalommal volt-é, Vagy örömmel tele? Kimondtad a nagy szót! S én áldalak érte, Mert az ég én reám, Legnagyobb áldását Te általad mérte. Magányos fa voltam Puszta közepében, Ahol az örömtől Föl nem keresetten, Elhagyottan éltem. S ékíte olykoron A reménynek zöldje ? . . . Ott termett hirtelen A romboló vihar S ágaim letörte. így éltem keresztül Hosszú évek sorát, Gyászoltam, mig a bú Ülte szivem fölött Háboritlan torát.