Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

218 Petőfi-Könyvtár És szivemnek mindenEgyes dobbanása A búbánatnak volt Keservimmel töltött Pohár kocczantása. Te jövél el végre Szerelmem leánya; Mint egy szelid angyal Hajoltál le hozzám, Tán sorsom megszánva. S átültettél engem A tündérszép kertbe, Szerelem kertjébe — S szerelmedet oltád Fogékony szivembe. Annyi benn' a virág Mennyi fán nem terem: Ragyogó remények Öröm és boldogság, A sok szép érzelem. De nem is szeretett Még úgy a nap alatt Senki, mint én téged! . . . Az ige testté lett: „Ki mint vet, úgy arat." (1858 aug. 23.)