Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J81 Mely közöttünk terül s legjobb szándék mellett Látogatni egymást semmiképp sem lehet. Különös az Isten minden rendelete, Mért az embereknek szárnyat nem teremte? Vagy ha szárnya nincs is, paripája lenne, Ahová akarna sebesen mehetne. Hej, ha akképp volna, amiképpen nincsen, Szárnyra, avagy lóra pattanva sebesen, Amint a csillag fut, mely az égről esik, Nem keresném én, hogy fagy-e, fúj, vagy esik? Nálatok teremnék lelkem jó barátit Szerető szivemhez ölelni, szeretni S meghitt barátságban sziveink panaszát Elbeszélvén szépen múlnának az órák. De ha összejövünk, mit szivből óhajtok, Lesz mondani valóm még pedig nagyon sok. Hogyne lenne, harmineznégy egész napja már S holnap ekkorára ötödik is lejár, Mióta mi egymást nem láthattuk soha; Hej

1 biz a mi sorsunk kegyetlen mostoha! Pedig szinte látom a nagy halom berdót, Alig nyithatjátok tőle ki az ajtót, Annyira meggyült már szivetek fővágya, Ha Petőfi s Beöthy jönne uzsonnára; Elmúlt az az idő, midőn e két legény Zámsba ti hozzátok látogatni menvén Édes beszéd után a halk éjszakában Vagy másfél profuntot vitt el a hasában. De nem úgy van most már, megfordult a világ, Eszünk ebédet, ozsonnát, vacsorát, Éhség nem háborgat s erszényünk tele van, Csak az a bökkenő, hogy csupán álomban ! Rendelhettek bátran egy liczitácziót S többet ígérőnek adjátok a berdót, Mert mi aztat sehogy megenni nem tudjuk, Károtokat pedig éppen nem kívánjuk. Petőfi-Könyvtár. XVTI. 6