Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

68 Petőfi-Könyvtár Isten veled szülőföldem, hazám ! . . . Isten veled néma sírhantok, Melyek alatt szív-vérén tápláló Legjobb szülőim nyugosztok! Nyugodjatok ti csendben, békével, Mig kín, nyomorral küzd fiatok. Ha megvert éltemért jön a halál, Hü fiatok majd újra feltalál. De mielőtt én mindent elhagynék, S elhagyatva lennék mindentől, Leborulok, hazám, határodon S áztatom szemem hő könnyétől. Fájó kebelem fohásza áldást Kér s boldogságot az Istentől. Mig száműzve járok dél s nyugotnak, Ah ! csak téged tudnálak boldognak! (Zimony, 1849 szept. 1.) DIAKOVÁRON. Elmerülten megyek s utam Egy kertbe vezetett, Melyet virágokkal buján Ékít a természet. A rózsa bájló piros s rajt' Zöldek a levelek, Megállok és gondolkodom, S szememben könny rezeg.