Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J69 A természetben ősszel is Nyílnak a virágok; Mért életem tavasza oly Kietlen s elhagyott? Azért vezettél hát kaján Sorsom engem ide, Mutatni, hogy ily viruló Életem lehetne? Itt rózsa nyilik s ott hullnak Sárgult falevelek; Elindulok s gondolkodom, S szememben könny rezeg. * * * Ismét egy rózsabokor, Sok szép bimbó van rajt'; Nem vétkezik az talán, Ki egyet leszakajt. Leszakaszték egyet s óh ! Ekkor jut eszembe, Nincs itt, kinek adnám S nem illik keblemre. Messze vagy tőlem lánykám, Más hon ege alatt; Nem tűzhetem fel neked Ékítni szöghajad. De itt ajándokod, itt Lelked hű arczképe, Mely egyetlen-egy kincsem, Szerelmed emléke.