Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

56 Petőfi-Könyvtár ÉDES ANYÁM . . . Édes anyám, mondd meg nekem, Mért siratsz oly igen engem ? Kérlek, ne ejtsd könnyeidet, Ne szomorítsd a szivemet. Katona, hogy miért lettem, Megmondtam már réges-régen ; Mert szeretem kedves hazám, Mint tégedet édes anyám! . . . Én előttem szent a haza, Segítsünk rajt', ha van baja; Mi néznénk el, hogy e honon S testvérinken vad nép dúljon? . . . Kard van a fiad oldalán, Áldásod is rajt' van, anyám, . . . Kedves hazámért harczolok: Boldog, kinek ily sors jutott. (Ókér, 1848.) TÖPRENKEDÉS. Későn bár, de észre csak most veszem, Hogy mennyire büntet engem az Isten! Hej', ez már nem jól van, mert sok, ami sok: Káromkodjam? Sirjak? nem, csak búsulok!