Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

50 Petőfi-Könyvtár Bajsza pörge, ég szeme, Helyén is van a szive; Pörge kalap a fején: Zsebében üres erszény. De a legény nem gyáva, Benőtt már feje-lágya, Tud segítni ő magán: Szegény-legények módján. Ott a barom szana-szét, Arra fordítja szemét, Kiszakít vagy négy tinót, Azzal tesz egy fordulót. Mire a nap újra kél, Nyomát seperte a szél S Tiszán innen valahol Kerek erdőben napol. Ott vár s ha a méla hold, Ki tette tanúja volt, Felszáll a magas égre, Az lesz ismét vezére. Lovára ül s útra kel: Dagadt, kövér erszénynyel; Útra? . . . nem, azt nem keres: Hol fényes, ott egyenes. Zálogban van rovása, Kifizeti, kiváltja; Habár betyár, tolvaj is, Adott szóra tart mégis.