Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi István versei 55 így éldegél, mig végre Bejut ő Jászberénybe S hivatalt kap ott nagyot: Esztendőnként száz — botot! (Palota, 1848.) ELMEGYEK ÉN . . . Elmegyek én katonának, az leszek, Vészben forog édes hazám, én megyek ! Jobb karommal eddig rózsám öleltem Most hazámnak védelmére emelem. Szerettem és szeretem a rózsámat, De még jobban szeretem a hazámat, Bátran néztem én a rózsám szemébe, Még bátrabban nézek az ellenségre. Edes fia vagyok én az anyámnak, Igaz fia leszek kedves hazámnak; Megteszem, mit tenni vagyok köteles, Hogy nevemre lehessek én érdemes. Szembe szállhat ezer halál én velem, Reám tudom nem fog szállni félelem Bátor voltam, bátor leszek halálig! . . Ha meghalok becsületemre válik. (Palota, 1848.)