Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

26 Petőfi-Könyvtár Valóban versei költői lélekből fakadnak, de igazi teremtő-erő nélkül. Első ismert verse a Sándor bátyámhoz czimü. Nagyon jellemző reá nézve, hogy költői pályáját egy bátyjához intézett verssel kezdte meg. Bizonyára bátyja nagy hirneve buzdította a verselésre és mindvégig az ő hatása alatt is állott. A Petőfieskedők iskolájához lehet őt is számlálnunk, mint az iskola egy nagyon is másodrendű tagját, aki azonban egy tekintetben felette áll az egész iskolának: abban, hogy az ő egyszerű lelke becsületesebben és őszintébben, menten minden mesterkéltségtől és túlzástól, haladt bátyja nyomdokain, mint a többi Petőfi-utánzó. Kifejezéseket, képeket és fordulatokat annyiszor és annyira kézzelfoghatólag vesz át bátyjától, hogy felesleges rá példát is idézni. Megesik, hogy egész verset Petőfi egy verse nyomán készít, {Hull az akáczfa levele . . .) de mindezt oly nyiltan teszi, hogy nem lehet plágiummal vádolni. A baj csak az, hogy az ilyen átvételek sehogysem tudnak szervesen beilleszkedni verseibe, sőt erősen kirínak az ő sokkal szerényebb költészetéből. Bátyja mellett hatott reá a népdal is. Folyton a nép között élt, bátyja is bizonynyal nem egyszer hivta fel figyelmét a magyar nép nótáira, természetes tehát ez a nagy hatás. A kifejezésmódnak azt a gyökeres népiességét, érzelmi világának azt a közvetlen megnyilatkozását, melyet legjobb verseiben találunk, a népdal befolyásának köszönheti.