Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J211 Arany ifjúságod Hanyatló korszakát, Mint az esti csillag A napnak alkonyát, Derítsék föl szived A mult emlékével, Amelyhez majd vissza Koszorúd vezérel. Mint e kis koszorúm, Úgy e szerény dalom, Engedd, hogy emiékid Közt helyet foglaljon; És ha gondolatod A múltba vezérlett, Mondják el: szivem mily Forrón érez s érzett. (1858 jun. 13.) REJTÉLY VAGY TE . . . Rejtély vagy te lányka, nem értelek téged, De talán te magad magadat sem érted : Szavaid tetteiddel ellentétben állnak. Rejtélyességedet megfejtni törekszem, S hasztalan fáradok, hasztalan igyekszem . . v Alá nem látok a titok fátyojának. Azt mondád, hogy szeretsz. Elakarom hinni, Bátha e szép hitem fog majd sírba vinni, Homályosan sejtem, — még tán idő előtt. Szerelmed a hitem, abban élek s halok. Szerelmed csillag, mely éltem egén ragyog, S besugárol engem, mint egy vándor felhőt. 14*