Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi-Könyvtár Elvinnélek innen, ahol téged, Szép kedvesem, annyiszor megbántnak. Oh ! ha tudnád, hogy a téged sértő Szavak az én szivemnek hogy fájnak! Vigasztalódj, lelkem szép szerelme, Megsegít az Isten engem s téged! . . . Jön idő majd, melyben, mint a madár, Nyomtalanul tűnök én el véled. Szerény kis lak a csendes magányban, Hol szerelmünk lesz hű lakótársunk, S minden kincsem .Te' — és senkitől Irigylett szép, édes boldogságunk. (1858 jun. 2.) TAVASZ AZ ÉLETED . . . Tavasz az életed, Szived a virága, Süssön a boldogság Fényes napja rája; S miként mély tenger Habjai gyöngyeit: Ápold, őrizd hiven Tiszta érzelmeit. Gyorsan száll az idő! . .. Eltűnnek a napok, Miként sebes folyón Tova úszó habok. Kössön minden naphoz Öröm s egy szebb emlék: Öröm s emlékeid Koszorúba szövék. (?)