Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J193 Estende keresd föl csillagod kedvesein, Bárhol lennék én is, én is fölkeresem S csillogó fényében Lelkünk s gondolatunk találkozni fognak, Mint harmat s napsugár a virág-kelyhében. (1858 márcz. 20.) MAGASAN VAN . . . Magasan van a kéklő ég felettem, Messze estem tőled szép szerelmesem; Messze estem, messze mint hulló csillag, Mely a magas égről földre leszalad. Leszállt a nap, sugarait elvitte; Hogy válnom kell, szegény szivem nem hitte; Most tudja meg, most érzi csak, mint szeret; Mint a párja vesztett madár kesereg. Esti csillag! . . . magasan jársz az égen, Ily fényesnek nem láttalak már régen, Talán bizony kedvesem néz most reád, S te tükrözöd vissza szeme sugarát? Alkony-szellő érinti az arczomat, Vedd magaddal csendes szellő csókomat, Érintsd ajkát, azt a rózsalevelet, S tedd rá csókját érte égő lelkemnek. (Szabadszállás, 1858.) Petőfi-Könyvtár. XVII. 13