Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

16 Petőfi-Könyvtár férhetett, mindent elolvasott. Bátyja intézkedett, hogy az Életképek és a győri Hazánk járjon neki. 1848-ban már a nyilvánosság előtt is fellép az Életképekben hat verssel és egy levéllel. A szabadságharcz kitörésekor azonnal beállott önként katonának. Mint közlegényt vitték le a Délvidékre a ráczok ellen hadakozni. Vitézül viselkedett, úgy, hogy Buda ostromában már mint főhadnagy vett részt és nemsokára századossá lett. Jelen volt a világosi fegyverletételnél is. A kapitányt besorozták közlegénynek a császári seregbe és Zimonyon, Diakováron, OberDrauburgon és Lienzen át Mötzbe vezényelték Tirolba. Jó katonának bizonyult itt is, bár csak kénytelenségből szolgált. Rövidesen altisztté lett. Szülei és testvére halálán, kedvese hűtlenségén, a haza elvesztén érzett nagy bánatát néhány jó barátja (Gaylhoffer János, Szathmáry Vendel, Brokken Lajos stb.) és jó szivü mötzi házigazdája enyhítették. Tirolból Schleswig-Holsteinba vitték, ahol részt vett a két tartomány elfoglalásában, mint a német Bund katonája. Életének ez a része különben nagyon homályos. Biztos csak annyi, hogy egy versét 1851 márczius 20-án Oldesloeban, SchleswigHolsteinban keltezi. Jól teljesíthette kötelességét, mert 1851-ben elbocsátották a szolgálatból. A sok hányatásnak megvolt az a jó eredménye is, hogy növekedett világismerete és hogy elsajátította a német nyelvet.