Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

Petőfi István versei 17 Haza jővén mesterségét folytatta. Hogy, hogy nem, Péterváradon telepedett meg. De nem sokáig tartott szabadsága. 1853 elején bevásárlások végett Pestre jött és ekkor sógorának, Horvát Árpádnak lakásán elfogták. Az elfogatás oka a következő volt: Pataky emigrans-ügynök Schleswig-Holsteinban összeírta azokat a magyar katonákat, akikre egy újabb forradalom esetén számítani lehetne, anélkül azonban, hogy velük valami összeesküvést szőtt volna, vagy hogy a magyar fiuknak határozott tudomásuk lett volna Pataky terveiről. Pataky kézrekerült és a mit sem sejtő katonákat sorban elfogták. Köztük volt Petőfj István is. Kétségtelenül épp olyan ártatlan volt, mint a többiek, de az bizonyos, hogy Pataky nem alaptalanul számított rá. Verseiben nem egyszer találkozunk antidinasztikus nyilatkozatokkal. Lisznyai Kálmánhoz írt költői levelében büszkén hirdeti, hogy őt nem kenyerezi le semmiféle királyi kegyelem, mert szive a zsarnok ellen bosszulánggal lobog. Talán nevének is volt benne része, hogy vele bántak társai közt a legkegyetlenebbüi. Azonnal degradálták, majd 1853 márczius 7-én három évi sánczmunkára ítélték s neki mind a három évet ki kellett töltenie, mig a többi állítólagos összeesküvő időközben kegyelmet nyert. Theresienstadtban és Prágában raboskodott. Ez a három év sem telt el haszontalanul felette. Az önképzésre adta magát és amit iskolái abbanhagyásával elmulasztott, azt mind helyre pótolta. Petőfi-Könyvtár. XVII. 2