Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei 179 Hűvös őszi éjjel, Harmat sem permetez; Sír a föld s könnyéből Zúzmara és dér lesz. Halványpiros az ég, Ha hasad a hajnal, Mint az arcz, melyen bú Küzköd' a mosolylyal. Erőlködik a nap, Ha felkel, hiába! A borún át nem tör Erőtlen sugára. Lelkemen is ború, Rajta tanyát ütött, Mint oszolhatlan köd Az őszi táj fölött. Bármerre fordulok, Követ mindszüntelen A fényes múlt árnya: Sötét, komor jelen. (Dános, 1857.) HÁROM RÓZSA. Három nyíló rózsa van egy rózsaágon, Egyaránt viritnak ősz, tél, tavasz s nyáron. Oly pirosak, szépek! . . . Örül szivem, lelkem, mikor rájok nézek. 10*