Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

Petőfi István versei 15 Minden vállalatába belebukott. 1845-ben egészen visszalépett az üzlettől. Petőfi István 1845-ben Várpalotára, Veszprémmegyébe került mészáros legénynek. Nem véletlenül vetődött oda, legalább egy 1857-ből való verse (Sokszor . . .) mást sejtet. Palotán lakott a „Bakony rózsája", akit még bölcsőjében jegyzett el számára apja s akivel most aztán kölcsönösen meg is szerették egymást. Petőfi István szorgalmasan írogatta hozzá verseit és alighanem minden jól ment volna, ha közbe nem jön a szabadságharcz. Vihar támadt, forgó szele Messze sodrott tőle; S ifj'asszonytól feledve a Lányka szeretője. Petőfi Sándor öcscse, bár egyszerű székállólegény volt, még sem vegyülhetett el teljesen a nép között. Egyrészt bátyja növekvő hirneve, másrészt az Aszódon nyert benyomások állandóan ébren tartották benne az érdeklődést a művelődés iránt. Már Kunszentmiklóson verselgetett és verseiből világosan lehet látni, hogy bátyja költeményeit alaposan ismerte. Elég gyakran megfordult Pesten is, ahol bátyja mindig nagy örömmel fogadta és bizalmasabb barátainak is bemutatta. Ezek rokonszenvvel ismerkedtek meg a csinos gyolcs-gatyás legénynyel, aki gyönyörűen tudta a népdalokat énekelni. Amihez bátyja segítségével csak hozzá-