Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J171 Legyen élted csendes patak, Örömid benn arany halak; A mostoha sors hálója Őket soha^ki ne fogja. Végtelen tenger szeretetünk, Te vagy benne drága gyöngyünk, Híven védünk, híven rejtünk, Amíg a nap jár felettünk. Nőjj és virulj szép virágszál, Szeretetünk nálad őrt áll, Gyöngy-mosolyod sugárzón ránk : Virulj, virulj kis Violánk! (Pest, 1857. jul. 2.) B. J. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE. Az élet útja széles országút, Az ember rajta ide 's tova fut; Az egyik arra tart, Merre czélja van, A másik jár, bolyong Fel s le czéltalan: Játszik a sors velünk! . . . Találkozunk s megyünk, Majd zord vadon- s pusztaságon, Majd virányos, szép bűbájos Ligeteken által vezet Életutunk; s ha eljutunk Oda, hol pályánk majd végét éri, Jól esik a múltba visszatérni Az emlékezet arany fonalán.