Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

166 Petőfi-Könyvtár Átok fekszik rajtam, átok! Nem adott az Isten szárnyat; Repülhetnék, mehetnék csak, Fölkeresném báránykámat. Vagy, ha nem lehetek madár, Mért nem vagyok Monte-Christo? A pénzre most rossz idő jár . . . Hiába tudom, hol van Jákó. Hamar adj hát hangot Dóczy! Ne hagyj soká várakoznom, Mert különben majd azt mondom : Rugdaljon meg — Rimanóczy. És ha ez sem segít rajtad; Szórjon az ég villámokat . . . De nem, hanem ily verseket Uszitok rád és — jaj neked! (Pest, 1857.) H. V. SZÜLETÉSEKOR.*; Éjjel tündöklik a csillag, Éjjel hull az égi harmat, Éjjel jöttél a világra Lelkünk drága Violája! Picziny bimbó a csokorban, Megfürösztünk csókjainkban; Bölcsőd leszen gyöngéd karok, Szívverésünk bölcső dalod. *) Horváth Árpád leánya. i