Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei 151 TUDOD . . . Tudod, hogy szeretlek Tudom, hogy nem szeretsz, Meglehet, hogy sajnálsz, Lehet, hogy kinevetsz. Nevess ki, nem bánom, Csak ne sajnálj engem: Habár boldogtalan, De büszke szerelmem. Szerencse fordulhat, — Megreped bár szivem, — S a kölcsönt kölcsönnel Visszafizethetem. (Brünn, 1857.) P. F. BARÁTOMNAK. Kezemben van vándorbotom, Koldustarisznya hátamon, Öröm s bú tölti keblemet: Hű bajtársam, Isten veled! Örülök, mert visszatérek Kis körébe kedvesimnek; S kedves hazám ege alatt Lel tán lelkem is nyugalmat. 10*