Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

148 Petőfi-Könyvtár Ha nem tudnád búmnak okát, Kérdezd meg a magányos fát, Hogy mit susog, kérdezd tőle : Hulltában végső levele. Számunkra nincs tiszta öröm, Mindig vegyül közé üröm, Édes volt csak anyánk teje, Mézzel, boldogsággal tele. Magad maradsz búsan, árván, Mint a tölgy a szikla ormán ; De nem, nem maradsz te magad: Lelkem fele nálad marad. Vigasztalódj, nemsokára Üt szabadságod órája, És a szent hon drága földén Találkozom veled még én. Hadd szorítsam, ide jobbod! Dölj szivemre, mely ugy dobog; Még egyszer hadd öleljelek, Hü bajtársam, Isten veled 1 (Brünn, 1857 máj. 25.) ITT VAGYOK, ITT . . . Itt vagyok, itt azon helyen Hol először láttalak; Rezgő húrjain szivemnek Érzeményim játszanak.