Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi-Könyvtár Az éjszaka hő nap után, Hideget hoz sötét szárnyán: Meleg napom vagy leányka, Leszállsz nekem nemsokára. Rideg é] lesz körülöttem, Közeledtét már is érzem ; Lelkem fázik, úgy didereg, Mint elhagyott árva gyerek. Virul, hervad majd a virág, Zöldül, szárad majd a faág, Sok változand a nap alatt: De szerelmem régi marad. Emlékedet szeretetbül Örökzölddel fonom körül, Mint egy kedves, drága képet A szebb múltból ereklyének. Nem is mondom, hogy légy boldog, Tudod, hogy csak jót kivánok; Azt sem mondom : Isten veled! Hiszen el nem válok tőled. Árnyékod, mely szótlan követ, A szellő, mely meg-megillet, Bús nyögése a viharnak: Jelenlétemre mutatnak. (Brünn, 1857.)