Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

132 yvtár Lelkem lelke, Aki körül Tündér népe A méhháznak Dong-bongva gyül, Mint a fenség Trónja körül Az apródok; Téged mézzel Tart és magát Méhkenyérrel. Megtörténik Sokszor, gyakran, Hogy e kis had Összekoczczan, S fullánkjával Bősz hevében Szúrja, sebzi Szegény szivem. Azonban mig Királynéja Szivem lakát El nem hagyja, Helyre áll az Egység szépen, Fenségének Szent nevében: De ellenben Jönnek herék S kipusztul a Méhivadék. (Brünn, 1857.)