Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J137 MILY BOLDOGOK . . . Mily boldogok mindazok, kik Körödben lehetnek, S kisérhetik mozdulatit Ártatlan lelkednek! Boldogabb lesz egykor majd az, Ki szerelmét vallja, S kedves arczod mosolyában Sorsát olvashatja. Ámde annál nagyobb az én Boldogtalanságom, Ki szerelmem — remény nélkül A szivembe zárom. (Brünn, 1857.) ÜDVÖSSÉGGEL . . . Üdvösséggel teljes órák, Feledhetlen napok! . . . Emlékezvén utánatok Fájdalmasan sóhajtok. E sóhajból legyen vihar, Mindent sodró forgó szél, Ne maradjon épen virág, Ne maradjon fán levél!