Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J111 Rövid örömimnek Hervadt bizonysága! Hulljatok könnyeim — Hulljatok reája! III. Nem kérem én szerelmedet, Hidd el, hidd el, nem kivánom: Fürge madár nem mulathat Lombja-vesztett száraz ágon. A virágnak verőfény kell S dél hevében enyhe árnyék; Virág vagy te s életemnek Nincsen fénye s lombja már rég. Ifjú lelked könnyű szárnyán Föl-fölrepül a magasba : De lelkemet a fájdalom Súlya földre alá vonja. Csillag vagy te, fényes csillag, A mennyország kéklő ívén ; Én egy sötét, bolygó alak Siralomvölgy rideg földén. Korunk közt két életszak van, Legszebb két szak: tavasz és nyár. Reád tavasz langy fuvalma, Reám az ősz hűs szele vár. Virág mellé zöld ág illik, Zöld levélre hull a harmat; Gyenge virág elhal, elfagy A dérlepte haraszt alatt.