Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J107 NINCS A MEZŐNEK . . . Nincs a mezőnek virága, A fáknak nincs már levele, Megszűnt a patak moraja, A csalogánynak éneke. De van még egy kicsiny berek, Benne madár dalol, fütyül: Bánatában úgy kesereg . . . Messze távol útra készül. Árva szivem kis madárka! . . . Távozni kell, azért búsúl. Búcsú-dala, búcsú-szava : Isten veled, élj boldogúl ! (Pest, 1856.) ALIG HOGY . . . Alig hogy megszabadultam, Már is újra rab vagyok; Szabadságom drága napja Be hamar leáldozott! Nem vigyáztam, tőrbe estem, Mit a véletlen vete. Ah ... de annyi báj-erőnek Ellenállni lehet-e ?