Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

108 Petőfi-Könyvtár Hánykolódom és vergődöm S nincs erőm, hogy széttépjem A varázs-kört, melyben fogva, Tán örökre, a szivem. Jól tudom, hogy tápot szivem Soha, soha nem lelend. És szerelme még sem szűnik, Csak a sirban oda lent. Tiszta vágya szent tüzétől Fölemésztve vesszen el! . . . S üdvét, mit e földön veszte, Hamvaiban lelje fel. (Brünn, 1856.) MÉRT . . . Mért sóhajtok? Mért sóvárgok? Mért epedek? Mért kesergek ? Hiszen úgysem Szeretsz engem ! Annyi kecscsel, Szép lélekkel Azért áldott Hát meg az ég, Hogy mint átok Nehezedjék Bús szivemen A szerelem! ? (Brünn, 1856.)