Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

A negyvenes évekből 91 is félve köszönt neki az utczán, hogy gondolataiban meg ne háborgassa. Már magában az, hogy a Csigában más embereket is kiszolgáltak az Írókon kívül, gyakran sértette Krikovy uramat, midőn két kezét áhítatosan összekulcsolva üldögélt valamelyik sarokban. Régen elfogyott már meszelynyi bora, de ujat nem mert kérni a lárma miatt . . . Vörösmarty Mihály a hosszú asztalnál az ő mélabús, komoly hangján csendesen mesélt valamit a társaságnak . . . Krikovy uram szinte könnyezett a meghatottságtól, hogy odaát Vörösmarty beszélt, pedig egy szót sem tudott belőle megérteni, akárhogy hegyezte a füleit. Ha egy-két szót elkaphatott^ magában megjegyezte a szót és másnap, harmadt-t nap, sőt egy hét múlva is éldelegve, kombinálgatvaV magában elmerülve ismételte a megjegyzett szavakat. — Öröklény, — mondta egyszer a nagy költő. Krikovy uram otthon még a műhely falára is felirta e szót. Az „Angol királynéban

J viszont Petrissevich Horváth és az ő Zerfije ütötték fel tanyájukat, az Órában Lisznyai Kálmán danolgatott. Krikovy uram még azt is tudta, hogy a Nemzeti Színházban az akadémiai páholy alatt (a páholyban rendesen Vörösmarty, Bajza foglaltak helyet), még fiatal és törekvő irók szokták a falat támogatni, hogy egy pillantásra méltassa őket a páholybeli társaság. A hetyke Pálffy Albert akkor kezdte írni beszélyeit és felvonás közökben, ha Szigligeti nem jött vizitelni a nagytekintetű akadémiához, Pálffy itt megbeszélte