Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

92 Petőfi-Könyvtár beszélyeit Bajzával és Vörösmartyval! És őt figyelmesen meghallgatták a kezdő fiatal irót, tanácsokkal látták el, figyelmeztették az elbeszélés egyes kiaknázandó részleteire és Pálffy Albert megfogadta tanácsaikat. Istenem, milyen idők! Mintha Vulcanus jött le volna az Olympról, hogy patkót csinálni rnegtanitsaaz útszéli kovács legényt! Más idők! Másemberek ! A költők nem azért lettek nagygyá, hogy megközelíthetlen büszke hegyormokon helyezkedjenek el. Mindig a földön jártak és a csecsemő-irókat, ahelyett, hogy eltaposták volna, szépen dédelgették, nevelgették. Mint a csemete-fácskái között jár a jó kertész, úgy nyesegette, ojtogatta az akadémiai páholy azokat az irókat, akik esténkint odatelepedtek a páholy alá és meglesték az alkalmat, hogy szóba ereszkedhessenek a szigorú Bajzával, akinek szemöldökétől jobban félt a magyar haza, mint Hellász hajdan Zeuszétól; vagy előadás után megvárták a későnfekvő Vörösmartyt, aki szívesen betért ilyenkor még a Csigába, ahová az elsőbb színészek, sőt színésznők is betéregettek. A fiatalság tiszteletteljes távolból kisérte el a színháztól a nagy Vörösmartyt a Csiga Sebestyén-téri bejárójáig, aztán csendben, rendben eloszlott. A Csigából az Úriutczai Horváth-házig, ahol a nagy költő szállása volt, éjfél felé majd csak hazakísérik mások Vörösmartyt. Kéznél van örökké Zaktkovszky vitéz uram, az egykori hős nádor-huszár kapitány, aki az irók ismeretségének jobban örül, mint nyugdijának. De jelen vannak a nevetősszemű Schodellné, vagy a