Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

IV. A rejtvények nagymestere

52 Petőfi-Könyvtár ennyire hevesnek lennie, ha lovagi szolgálatot akar tenni egy előkelő hölgynek . . . Puki úr gömbölyű szemét az öreg hölgyre gurította: — Csak az irodalomban vagyok heves, mentegetőzött. — Az embert nem akarják elismerni ... De hagyjuk ezt. Mit kíván tőlem az az előkelő hölgy ? — Előkelő hölgyet mondtam ? — ijedezett az öreg asszonyság. Óh, Marié tánt, ismét eljárt a szád ! Pedig úgy-e hányszor rádparancsoltak, hogy a világért el ne áruld, kinek a bizalmával keresed fel a kedves Puki urat. De az ilyen fecsegő kakadunak hiába tiltunk meg bármit. Te ostoba, Marié tánt! — sipogta az öreg hölgy és az egyik kezével a másikat megveregette, emígy megbüntetvén önmagát. Puki úr helyén valónak tartá, hogy ismételten lovagi szavát adja, hogy ő hallgat, mint a sír. — Nos tehát, — kiáltott fel az öreg hölgy és könnyek szöktek a szemébe, — arról van szó, hogy valaki nagyon érdeklődik Edmund gróf után . . . — Egy előkelő hölgy? Az öreg asszonyság szemrehányó pillantást vetett Puki úrra: — Kérem, ne éljen vissza egy szegény, de nemes hölgy bizalmával . . . (Puki úr részéről többszörös becsületszavak.) Igen, — folytatta elmerengve az öreg aszszony, — hallottuk, hogy Edmund gróf senkit sem