Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

A negyvenes évekből 95 Magyarországon, falvakon és városokon Pestet még mindig csak a Két pisztolyról ismerték. A Két pisztoly volt Pest, — mert mint mondám, tovább nem igen jutottak a falusi urak. A fogadó előtt juhászkutyák kergetőztek és kerékagyig érő sártengerben beragadt szekerek látszottak jobbra-balra, amelyeket majd napköltekor kivontatnak a Két pisztoly fogadós erre a czélra tartott bivalyai. A szekerek gazdái az asszonyokat, gyerekeket a szekeren hagyva, betértek a fogadóba és ott ugyancsak gurították a nehezen megtakarított garast, hisz napfölkelteig ráérnek. Bérczy Károly irja egy novellájában, hogy ami pénz a magyar vidékről Pestre vándorolt, annak legalább is felét a Két pisztoly tágranyitott torka nyelte le. Mindegyik gazdája meggazdagodott s egyik sem maradt meg benne. A sarat, amely a kereket megkötötte a fogadó előtt, mesterségesen termelték. De ezért már Bérczy Károly feleljen. Egyébként piszkos és barátságtalan volt a tágas épület, amelyhez annyi régi bűn és gazság emléke fűzi a krónikást. Itt veszett nyomuk egyes vidékről jött embereknek, akik nagy bugyelláris! hoztak magukkal; ugyancsak itt vetkőztették le a jámbor falusiakat, akik mindenüket elveszítvén a játékon, maguk is felcsaptak levetkőztetőknek. A pesti erkölcsöt, romlottságot az időben a Két pisztoly képviselte a vidék előtt. Aki egyszer megfordult benne, holtáig emlegette a benne lezajlódó mulatságokat, dáridókat. Ott egy jurista tánczolt karddal