Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

94 Petőfi-Könyvtár csizmadia a Kecskeméti-utczán át az országútra kanyarodott ki, amelynek kellős közepébe duhajkodó jókedvvel könyökölt a Két pisztoly vendégfogadó. Már messzire hallatszott a muzsika-szó. A nagybőgő mélán brummogott bele az éjszakába. Dövő-dövő : mondták a mély hegedűk ; a síp pedig nagyokat sikkantott. A Két pisztoly még félig falu, félig puszta volt itt az országút mellett, már csak a benne megszálló vendégek miatt is. Az itt uralkodó illat nem a rezeda volt, hanem a ködmönszag. A falusi urak, akik a Két pisztolyban megszállottak, néha hetekig sohasem láttak meg egyebet Pestből a régimódi vendégfogadónál. Részint lustaságból, részben önbizalom hiányából nem merészeltek neki indulni a rengeteg Pestnek, amely olt terült el előttük. Innen van az, hogy még húszharmincz év múlva is a Két pisztoly eltűnése után