Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

A negyvenes évekből 93 rózsaszínű arczú, szépséges szép Benza Ida, akik nagy örömmel kisérik haza a költőt az Úri-utczába. A vidám színésznők nevetésétől hangzik az úriutcza és a jurátusok és más éjjel járó népek hamarosan összeszedelőzködnek, hogy most már ők viszontag a színésznőket kisérendik haza különkülön, tisztes távolból. (A hazakisérés kedves szokása, — amely manapság már csak egyes vidéki kisvárosokban található, — olyan divat volt akkor Pesten, hogy egyes társaságok jóformán csak azért jöttek össze, hogy hazakísérjék egymást. A hires Petronelly-estélyeken soha sem tánczoltak egy lépést sem. A fiatalság összekerült és hazakísérő társaságokra bomlott. Milyen jól lehet is úgy éjszaka beszélgetni! A házak, terek alusznak. A szivek annál inkább ébren vannak. Gunsték a Magyar-utczában laknak, de szívesen mennek még el a Kecsméti-utczáig a Tratnerék kedveért. Tratnerék sem fogadhatják el ezt a szívességet. Nosza, visszakísérik Gunstékat a Magyar-utczába ... A fiatalok ezalatt a csillagokat bámulják s észre sem veszik, hogy az idő milyen gyorsan múlik.) Krikovy uram miután az „Óra" lefüggönyözött ablakán bepillantott és ott a sarokasztalnál, a fekete rigó kalitkája alatt (két oldalt a falon két régi pesti polgármester arczképe), amely hely később olyan hires lett, csupán a búskomoly Nagy Ignáczot látta magányosan üldögélni, amint elmerengve nézegélt maga elé (a többi vendégeket Krikovy uram számba sem vette) — a derék