Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

IV. A rejtvények nagymestere

A negyvenes évekből 57 ben rendesen P. Horváth Lázárra szokott gondolni és a szappant homokká morzsolja hatalmas tenye rében. Ezen a napon még több ugrándozást és értelmetlen kiáltozást vitt véghez, mint más téli napokon, midőn farkas vermében öltözködni szokott. A jelenlévő bankjegyeken kivül más, nagyszerű kilátások tükröződnek a jövő elhomályosult tükrében. Mayer akkor is, mint mindig volt szép számmal Pesten, akiket a nép jelzőket csinálgató kedve hol díszes, hol dísztelen melléknevekkel ruházott fel, hogy egymástól megkülönböztethesse őket. A sok Mayer között egyik legnevezetesebb példány a Nepomuk-Mayer volt, akinek megszámlálhatatlan pesti és bécsi bérházát a nepomuki szent János szobra védőszentként díszítette. Midőn az öreg Mayer elhalálozott, örököse, egyetlen leánya, még egy melléknevet vivott ki neve mellé, a „vadrózsa" jelzőt, amely jelző azonban még csak szük körben volt ismerős. A Csigában, Komlóban és Kávéforrásban, ahol az írók megfordultak, ezidőben a „Vadrózsa-Mayer" név igen ösmerősen hangzott és mindenki nyomban tudta, hogy Vadrózsa-Mayer senki sem más, mint Mayer Valéria, a dúsgazdag Nepomuk-Mayer örököse. A Vadrózsa névnek pedig az a különös története van, hogy Mayer Valéria Vadrózsa név alatt több költeményt írt a hazai közlönyökbe, sőt egy füzetben ki is adta összegyűjtött munkáit. A füzet minden hivalkodás nélküli egyszerű köntösben látott napvilágot és még a félelmetes szigorúságú Bajza József is elismert