Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

IV. A rejtvények nagymestere

A negyvenes évekből 49 gróftól, hogy az ő Puki úr barátja tüzbe-vízbe menne érte. Puki úr a leghűségesebb szív PestBudán, csupán rossz társaságba jár. Határozottan van tehetsége a költészethez, de belehabarodott a talányokba . . . Puki úr, a Két pisztoly és ezen a réven a Pestet járó ország korhely-czimborája, a kávéházak hőse és a jurista hecczek amaz alakja, aki a legtöbb verést adta és kapta az iparoslegényekkel folytatott háborúkban, Puki úr ennyi dicséretet még sohasem hallott egyszere. Gömbölyű fejét, amelyen a rövidre nyírt hajat már itt-ott kikezdte az idő, büszkén emelte fel és nagy, naivságot és bizonyos kutyahüséget kifejező szemeit szinészies megindultsággal szegezte az öreg hölgyre. — Valóban én vagyok az a Puki úr. Tizenhárompróbás becsületszavamra, én vagyok... Ám felvetem a kérdést, ki maga? Akinek beszédmodora, ruhájával ellentétben, úri nőre, sőt előkelő származásura vall. A talányok mestere vagyok, de kegyed, tizenhárompróbás becsületszavamra, eddig megfejthetetlen előttem. Puki úr, midőn e kis szónoklatot kivágta, izmos vállával olyan mozdulatot tett, amelyet úgy is lehetett értelmezni, hogy a látogató foglaljon helyet. Az öreg hölgy rátelepedett az egyetlen székre és nyomban kis illatszeres üvegecskét vett elő, amelyet szagolgatott. — Nincs itt valahol a szomszédban pálinkafőző? — kérdezte nagyot fújva. Petőfi-Könyvtár XVI. 4