Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

II. A költő megjelen

A negyvenes évekből 31 negyvenes évek közepén vagyunk, egy kis hevesi faluban, amint különben eddig sejthette az olvasó, hogy nem a mai korban ülnek együtt a barátságos emberek. A mai korban se kúriák, se vacsorák, se megelégedett órák nincsenek. A három derék férfiú egy darabig az imént lezajlott kuglipárti kimagaslóbb eseményeit beszélte meg. E megbeszélésnél a jegyző, aki jeles játékosnak tartotta magát, olykor hevesebb hangon kiáltott fel, de mindannyiszor nyomban elcsendesedett, amint a házigazda nyugodt, mély bariton-hangja megszólalt és pohár savanyuvizes borral öblítette le indulatát. Fájdalmasan gondolta magában, hogy őt az egész világ félreismeri, soha sem fogják tudomásul venni, hogy ő legjobb kuglijátékos. A kugli-vitának az vetettvégérvényesen véget, hogy a falu felől megérkezett a czigánypostás vörös nadrágban ésj hajadonfővel, amint általában a czigány-postások szokták, újságokat hozott és alázatosan meghúzódott a komondor mellett a konyha közelében. — Mariska! — kiáltott a házigazda. — Tessék, édesapám ? — felelt egy csengő hang és az ebédlőből fehérkötényes, karcsú, ábrándos tekintetű leányka sietett ki. Szolgálatkészen állott meg egy asztal mellett és mig kezével titkon az alattomoskodó jegyző kezére ütött, nyugodt mosolylyal nézett édesapjára. — Leánykám, itt vannak az újságok. Böngézd ki belőlük, ami érdekes, hogy vacsoránál elmondhasd nekünk, — szólt a földbirtokos.