Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

I. Petrovicsék

20 Petőfi-Könyvtár a színészek előadását nézni. Nem ivott ő bort egy kortyot sem . . . — Mindegy az. Egy kutya az, — legyintett búsan Petrovics uram. — Ha meggondoljuk, még jobban szerettem volna, ha bort iszol. A bor csak a testet mérgezi meg, de a teátrum a lelket mérgezi. Sajnállak fiam, szivemből sajnállak. Most már komolyan figyelmeztetlek, még van időd hozzá, hagyj fel a bolondságokkal. Légy mészáros. Lesz kenyered, nem pusztulsz el az országúton, mint hazátlan csavargó. így beszélt az öreg korcsmáros és Sándor lehajtott fővel hallgatta. Mintha megtért, magába szállott volna a fiú. A selmeczi szégyen megtörte, megviselte. De akkor, mint mindig, megint csak közbelépett az anya. Hogy azok az asszonyok mindig okosabbak akarnak lenni a férfinál! Könyörögve lépett Petrovics uram elé. — Tegyünk még egy próbát Sándorral, — zokogta. — Hadd tanuljon tovább, legyen művelt, tanult ember. Hiszen esze van hozzá. — Ugyan hogyan tanulhatna tovább, — vetette ellen Petrovics uram, — amikor még iskolai bizonyítványa sincs? Van a világon olyan iskola, ahová felvennének ilyen mindenhonnan kikopott deákot? Az iskola nem a csavargók gyülekezőhelye. — Majd lesz bizonyítványa a fiamnak. Visszamegy érte Selmeczre, — mondta az édes anya. — Úgy-e Sándor elmégy Selmeczre a bizonyítványért? A fiúnak vérbe borult az arcza. Hogy ő vissza-