Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

VI Petőfi csizmadiája

106 Petőfi-Könyvtár — Hagyj magamra, Anikó, ma elszomorítottál a nótáiddal, — felelt az ifjú. — Holnap még meg is rikatlak, — felelt tágranyilt szemét az ifjúra szögezve a czigányleány. — Hol-nap — itt — légy . . . Sarkon fordult és úgy kisietett a teremből, hogy csak úgy csengett-bongott rajta a sok ékszer. Krikovy úrnak ekkor már nem volt maradása. A türelmetlenség eddig is csaknem beteggé tette, s amint a czigányleány elhagyta az asztalt, nagy köhécseléssel, lábsurolgatással és ejnye, ejnye kiáltásokkal közeledett az ifjúhoz, aki ügyet sem vetve rá, kezébe hajtotta homlokát. Krikovy uram kedélyeskedve szólalt meg: — Megbocsásson tisztelt tens' uram, én mindenütt költőt keresek és mindenütt csizmadiát találok. Az ifjú fel sem vetette a fejét. — Menjen a tens' úr az Angol királynőbe, ott talál költőt elegendőt.*) — De bizony nem megyek én innen egy tapodtat sem, — erősködött Krikovy uram. Tagadhatja a tens' úr más előtt, de előttem hiában is tagadná, hogy poétának tetszik lenni. Az ifjú erre mit sem válaszolt, csak a tekintete lett valamivel szelídebb. *) Czélzás az Angol királynőben vendégeskedő P. Horváthra és társaira, akik már akkor gúnyolni kezdték az alig feltűnt poétát.