Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

96 Petőfi-Könyvtár Sem a kor viszonyaira, sem valamely politikai vagy irodalmi tendencziára nem támaszkodó mű a Bolond Istók. Ha talán Arany adta is a külső ösztönt hozzá*), az elbeszélés tisztán Petőfi subjectivitásából fakadt. Hogy magát valamely kóbor, pajzán legénynek képzelte, ki a világot bejárja, azt egy helyen külömben is elárulja: Száz mértföld tőlem a világ, Ki egykor azt becsavarogtam, Mint a garaboncziás diák. Istók története nem a Petőfié, de kedélye szive, jelleme egészen költőjeére vall. A vidám egykedvűség, melylyel a bajt felveszi, a csapongó jókedv és humor, melylyel a perczet fűszerezi, derült philosophiájába vegyülő komolysága, hite, bizalma jövendőjében („Míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat"), szive nyíltsága, őszintesége, mély érzése és szelid ábrándozása: mind a Petőfi lelkének nyilatkozása. Megható idilli kép zárja be a gyönyörű elbeszélést: a költő legszebb ábrándjának költői megérzékítése, t. i. boldog családi élet szelid nyugalma, míg künn a vihar süvít. A „Bolond Istók" lirai elbeszélés, amilyen a Tündérálom is. Ez is subjectivitásból eredt. A szerelem édes ábránd szövedékére a pessimismus árnyékfoltjai esnek. *) Havas, I. 415. 1.