Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

92 Petőfi-Könyvtár Elbeszélő költészet. i VII. Az elbeszélő költészet terén Petőfi, elhagyva az eposz magasabb irányát, kisebb jelentőségű bús vagy vidám történeteit a költői elbeszélés egyszerűbb, fesztelenebb alakjában mondja el. Tartalmilag és eszmeileg elbeszélései szoros kapcsolatban vannak lírájával. „Ha már a szabadság eszméit — írja Aranynak — nem olthatjuk szabadon a népbe, legalább a szolgaiság képeit ne tartsuk szeme elé, még pedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit. Nekem ily eposz régi eszmém, hőseim Trencséni Csák Máté és Rákóczi. Az a szerencsétlenségem, hogy egyiket is, másikat is agyonütné a czenzura . . . stb." (Arany, Hátrahagyott Iratai III, 57. 1.). Ennek következtében a nemzet múltja terméketlenül, holt anyagként feküdt előtte és csakis a jelen érdekelhette. De ennek zavara, eszme-tusája, fokozódó szenvedélyessége hol nyújtotta a nyugvó pontot, mely körül a költői alkotás jegöcződött volna? A dráma háborgó tenger, az élet és a lélek viharának képe, mely annál fenségesebb, minél zordonabban dúl az orkán; az elbeszélés sima felszinű folyam, melynek tükörét homályosítja a szélroham s ekkor zavarosan vetődik fel, mi tisztán, átlátszón nyugodott mélyein. Még csak a monda volt hátra, mint sem nem történet, sem nem zavaros jelen és igy költőnk, Arany példáján indulva, használhatta volna. Erre azonban Petőfi nem termett.