Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

86 Petőfi-Könyvtár VI. Petőfi lirája a magyar érzés kifejezője, leiró költészete a magyar élet, nép és föld egyetemes és hű képe. Minthogy e népnek és földnek sarja volt, szive egész melegével csüngött rajta. Innen is ama mély szeretet és őszinte rajongás, mely festői költe­ményeinek líraiságát képezi. Erős képzelet és forró sziv kölcsönhatásának szüleménye minden egyes leiró költeménye. Szivét érdekelte a föld, a rajta levő ember és tárgy; a képzelet megérzékíti az örök valót és igazat, mi bennök van, hogy a költészet napfényében csillogva a haza- és faj­szeretet tápláló forrása legyen. Ennélfogva nemcsak a közvetve vagy közvet­lenül elvegyülő érzelmi elem teszi vonzóvá, érde­kessé, hatásossá Petőfi leírásait, hanem ama magasabb czél is, mely, rejtve bár, de mindenütt ott lebeg. Csak az szeretheti igazán e földet és faj*, aki ismeri; az igaz kép festése a költő alkotó képzeletére van bizva. Tartalomban bármily eltérők a magyar földet és ennek sajátosságait feltáró költeményei, eszméjök egy: nincs szebb, kincsekben gazdagabb föld, mint a magyar Alföld; ebbe van beleirva az emberiség legszebb gondolata: a szabadság. Félszeg, fonák lehet sokban a magyar lélek. Szabad pusztai életéből kifolyólag csaknem uj erkölcsi kódexet követel a maga számára, de erős, Leiró költé­szet.

Next

/
Thumbnails
Contents