Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

Petőfi Sándor költészete 87 teremtő mindig és nem hajt nyakat senkinek. A gondolat, mely bele van irva: a függetlenség. Ez élteti, ez tüzeli. Félszegsége, fonáksága akkor rí ki, ha szembe kerül a kor újító szellemével. Petőfi kiolvasta szülőföldjéből a nagy „beleirt gondolatot", azért választja ki lelke legszívesebb mulató tanyájául. Képzelete szerte csapong az Alföld egész rónáján, de legszívesebben időzik otthon a szűkebb hazában, a Tisza-Duna közén, a szép Kis-Kunságban (Az Alföld, Kis-Kunság). Szoros térbeli együttlétben — így nyer a compositió tömörséget — feltárul előtte a föld minden kincse: egész növény- és állatvilága. Gazdag és változatos világ, sok gyönyör összesége, de mégis lelketlen és eszméletlen, míg nincs ott az ember. A költő képzelete azt is oda teremti; feltűnik a puszta szabad fia, a betyár, vagy a szilajvérü csikós s a mélázó pásztor. Nincs jelenség, mely a költő, figyelmét elkerülné. Minden szál növény, még a szomorúságos tövis is (királydinnye, szamárkenyér), minden állat, még a piócza is az ér fenekén, a kóbor vad, a félénk gyík, a lég minden madara egy-egy élő elem a természet eme tündérkertjében, hová még csalóka álmot varázsol a lenge délibáb. Mindenekfölött pedig, a költészet lenge fátyolú mysticizmusába öltözve, lebeg a költő vágytól égő, ábrándozó, rajongó lelke. Meg-megpihen e lélek egyes helyeken, jelenségeken vagy tárgyakon. Változó hangulat szemel-