Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

68 Petőfi-Könyvtár Hazafias költészet. Petőfi hazafias költészetében külömbséget tehetünk a tisztán hazaszeretetet kifejező lira és azon költemények között, amelyekkel, kora mozgalmaiba avatkozva, lelkesít, majd izgat és legvégül, a szenvedélyek tüzét öntve ki kebléből, lázas szenvedélyeket gerjeszt. Utóbbi költeményei sorát politikai költészetnek nevezhetjük, a sor végszakaszát pedig forradalmi költészetnek. Szelid, csendes hangulat jellemzi a költemények első csoportját, a tisztán hazaszeretetről zengő dalokat. Még az ódákban is több a mélység, mint a tüz. Bánat, csíiggetegség, itt-ott a remény gyér csilláma, gyötrő kétség eleme hazafias költészetének a pálya elején. Midőn pedig a szónokiasságot mellőzi, egészen eltér a korabeli lírától. Megnyitja a sort a Hazámban czimü költeménye, melyben a honvágytól sajgó szív bús reflexiókban keres enyhületet. A Honfidal a képzelet és érzelem összehatásának valóságos remeke. A „Bucsu 1844-töl

u czimü költeményében a csalódás fájdalma szólal meg: nem hozta meg az év, mit a honfi várt: Te koszorúját eltépted, honomnak, Ifjú remény, mit fejére tett De reménye éled. A Rabhazának fiá-ban panaszolja, hogy szive beteg, égeti a honfiseb, de tán eljön az Ítéletnap s lerontja a haza bilincseit, akkor majd sebe is begyógyul. Ugyanígy szól a Két testvér-ben. A hazáról czimű ódájában feltűnik lelkében a jelen sivársága s a mult fénye. A fáj-