Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

52 Petőfi-Könyvtár Családi érzés. (Hitvesi szeretet.) A boldogság, melyet a megkötött frigy szerzett, egyre nőtt a házas élet kötelékében egybeforrt két lélek között. A czél elérése nem apasztá a költészet forrását, csakhogy a szerelmi dal lázas hevét a hitvesi szeretet bensősége váltja fel. A csendes, nyugodt boldogság (Csendes tenger rónasága, Azokon a szép kék hegyeken túl, stb.), szelid vagy pajzán enyelgés (Állj meg feleségem, Tiz pár csókot egy végből, Szeretlek kedvesem, Feleségek felesége, Ilyen asszony való nekem, stb.), a mult szenvedéseinek és nyomorának felidézése s szembeállítása a jelennel (Hideg, hideg van ott kinn, Őszi éj, stb.), kis családi örömök (Feleségem nevenapján, Szilveszter éj, Ma egy éve) mind-megannyi tárgyai a dalnak. Tetőpontra hág az öröm, midőn a gyermek születik (Fiam születésére). De míg így a boldogság árad (Itt benn vagyok a férfi kor nyarában) s az öröm csordul, fel-felmerülő komor sejtelmek sötétítik a tiszta felszint. Véres képet mutat a jövendő; a szabadság ellenségei vérök tavába fúlnak; mennydörgés lesz a költő szive dobogása, villámok futnak át fején (Beszél a fákkal a bús őszi szél). A halál gondolatán újra meg újra tépelődik az ifjú férj. Érzi még a szív tavaszát s Iángsugarú nyarát, de megnehezülő időben mulandóbb az élet, mint a hogy a virág is elhull. Sötét kétség gyötri a lelket: ha előbb hal meg, rábirhatja-e majd egy ifjúnak szerelme hitvesét, hogy elhagyja érte az ő nevét. Ha elhagyná! . . még a síri világból is visszatér,