Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

46 Petőfi-Könyvtár Muló indulatok (harag, gyűlölet) fellobbanását vidámság, játszi humor követi, melyet megaranyoz néha a bormámor pajzánsága. Feltűnik a lélek sötétsége is, a pesszimizmus, melyet viszont magába szálló elmélkedés, az élet és világ szemlélete, reflexió vagy önbírálat vált fel, hántorgatva árapályban a kedély mélységeit. íme, Petőfi költészetének tárgybeli gazdagsága, hangulatának dús változatai! Lobbanékony szív és heves véralkattal járó érzékiség forrása Petőfi szerelmi lírájának. Az érzékiség azonban megszűrődött lelkében és mint az érzelem nemes ércze csendül meg verseiben. E mellett a népköltés befolyása is mutatkozik. A magyar népéletnek nagyon jelentős eleme a szerelem. Nem túlságos érzékiség vagy laza élvvágy oka ennek; a convulsiót inkább naiv képzelődés szüli, mely a magyar családi élet bensőségére vezethető vissza. Évek és hanyatló kor csak bensőbbé teszi az „apjukom" és „anyjukom" között a viszonyt, amint Petőfi is maga előtt láthatta „öreg"-einéi. Vágy, enyelgés, bánat, féltékenység, panasz, bosszű, elkeseredés, tragikumba átmenő meghasonlás, naiv érzékiség szokott tartalma a szerelmi népköltésnek. Ennek nyomán indult Petőfi. Már első kísérletei oly tökéletesen bele találnak a népi genrebe, hogy közvetlenül átmehettek a nép ajkára és máig is élnek ott. (Kis furulyám szomorú fűz ága, A virágSzerelmi lira.