Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 47 nak megtiltani nem lehet). Muló hevület után (Hortobágyi korcsmárosné) a dal néha enyelgő képzelődés (Az én mátkám) vagy reflexió (Mi haszna, hogy csoroszlya) szülötte. Majd alanyiságától függetlenül, tisztán mint lelki állapotot fogva fel, fejezi ki a szerelem sötét vagy derült hangulatát teljesen a népdal módja szerint. A hirtelen íellobbanások szüleményeinek és képzeletből merített helyzetdaloknak sorozata után állandóbb érzelem kötvén le alanyiságát, a szerelmi lira meglepő gazdagságát fejti ki. Pajzán érzékiséggel (Zsuzsikához) és bús melancholiával elegy (Boldogtalan voltam, Szivem, te ár\>a rab madár, stb.) dalok előzik meg a Cyprus lombok-dX, amelyeknek alaphangulata már egységes színt mutat: a mély bánatét. Az imádott leány meghalt s ekkor érzi a költő igazán, mennyire szerette. Úgyszólván csak a sírra teszi le „szerelme koszorúját". (Elmondom, mit eddig.) A szív összetépve; a hit megtört. A természet csak gúnyt űz fájdalmából, mikor ünnepi ruhát ölt. Csókolja kedvese holttetemét. Mindenütt keresi, sehol nem találja. . . sír, sír keservesen .. . halni vágyik . . . megjelenik álmában a halott, stb. : — ezek a megrendült költői lélek bús akkordjai. Nem tagadható, hogy ez elegikus költemények nem teszik a közvetlenség benyomását. Az eszmék, képek nem ritkán keresettek, a kapcsolatok merészek, a kifejezésmód sem könnyed, sem természetes. Vájjon ki ismerne ily sorokban Petőfi egyszerűségére :