Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

II. A népiesség

Petőfi Sándor költészete 33 Ellentétek szembeállítása, szóismétlések kedvelt sajátsága a népköltés nyelvének; pl. Ellentét: Kicsiny a lány, nagy a gondja. {Erdélyi, Nép költ. gyűjtemény 299. I.) Fekete gyász, fejér üröm (Kriza, 198. I.) Ismétlés: Félre bánat, félre bú, félre bú, Eb, aki most szomorú (Erdélyi, 43. /.) Ezek az alakok Petőfinél is gyakoriak. A népdal könnyű, folyékony előadását, a rövid mondatszerkezetet, a gondolat befejezettségét a verssoron belül, hiven követi Petőfi. Kerüli a fölös jelzőt, de megtalálja a jellemzőt. Egyik dalában (Hírős város az alfödön Kecskemét) a tájnyelvet használja, másutt (Nézek, nézek kifelé) a katonai műnyelv németességét szinezi ki (silbak, sétifikál, halberdos) és hiven utánozza a diáknyelv latinosságát (Deák-pályám) s Gvadányi nyelve ósdiságát. Nyelve gazdagság tekintetében nem vetekedik Aranyéval, de a nép beszédének sok szép virágát szedi fel. A virágok közt akad dísztelen is (kesztyűbe dudál, még nem pipázott magyar ember, az irgalmát, stb.), de mindenütt helyén, jellemzően alkalmazva (pl. Helység kalapácsa). Kerüli a nyelvújítás fonák szavait, csak az irodalmilag befogadottakkal él (tömkeleg, ábránd, zsarnok, hirvágy, elv, élv, stb.). Petőfi-Könyvtár. XIV. 3