Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)
II. A népiesség
32 Petőfi-Könyvtár Világosan, érthetően mond el megtörtént dolgot, például: Mihelyst megláttalak lányka, Én azonnal megszerettelek, Látásodkor úgy jártam, mint a fa, Amelyet villám gyujla meg. (Petőfi, Mihelyest megláttalak.) Nem szenved az értelmesség, de szemléletesebb a kifejezés, ha hasonlattá alakul; pl.: Én ültettem a rózsafát, Más szedi le bimbóját; Én szerettem egy barnát, Más éli vele világát , . . Petőfinél: ( Kriz a> Vad r- 15 7- l> A letarlott megsárgult vidéken Szomorúan ül az őszi köd, Mult időmnek szomorú emléke Őszi ködként ül szivem fölött. Ékesebb, megkapóbb a nyelv, ha tisztán képies; pl. Édes anyám rózsafája, Én vótam legszebb virága, Egy kegyetlen leszakaszta, Kebelébe' elhervaszta. Petőfinél: V' M '> Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, Hanem vagyok letörött ág fonnyadó; Nem vagyok én az örömnek rózsája De vagyok a szomorúság gyászfája. *) {Hejh nekem hát vigasztalást mi sem ad?.. .) *) Ily nyelvre gondol Arany: „a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elő."
