Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

24 Petőfi-Könyvtár és a sanguinikus tüzének vegyülete. Állandóan a vér forró ösztöne dolgozik benne, mint soha ki nem merülő erő. A vér sodorja korai összeütközésekbe; az első nyűg az iskolai fegyelem. Nem türi; elvándorol ; a bujdosás élet-feltétele — mintha megakadt vérkeringését szabadulva érezné. Még a szülőktől való függés szelid kötelékét sem viselné, ha mély szeretet nem tartaná féken. Még igy is, szive nemesb sugallata ellenére, vére messze világba üzi. Az ily véralkat, hogy tűrhetné az élet- és társadalom-szabta korlátokat ? Nincs konvenienczia, sem rendszabály vagy tradiczió, mely kötelezné. A maga feje szerint öltözik, életét a maga feje szerint rendezi be. A megtelepedés, állandóság s jövő biztosítása az ember hagyományos életrendje. Az övé: vándorlás, próbálgatás; örök csere a pályában (szinész, katona, végre iró), még a nevet is egyre cserélgeti (Sió, Pönögei, Borostyán). A sziv igaz, állandó és őszinte érzelmét is meg-megzavarja méltatlan indulat. Elutasítja magától legjobb barátait (Szeberényi, Pákh, Tompa), keményen fordul jóltevője ellen (Vörösmarty) és sérti nemcsak a katonai fegyelmet, hanem az ügy érdekét is, amidőn csekélységen felindulva, feljebbvalóival szembeszáll (Mészáros, Klapka). A léleknek, mely ily érdességeket mutat, valóban rendkívüli fényben kelle jelentkeznie, hogy a tiszteletet és kíméletet kinyerje. Kiben az egyéni hajlam és véralkat oly erő-