Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

Petőfi Sándor költészete 25 teljesen követeli a maga jogát, azt nevelni, czéltudatosan vezetni egy eszmény felé, vagy életének irányt adni alig lehet. Műveltebb ember, mint az öreg Petrovics, a szigornál, merev elutasításnál talán alkalmatosabb nevelési eszközt vett volna alkalmazásba: türelmességet mutatott volna és kíméletet a nyilatkozó hajlammal és tehetséggel szemben, de vájjon mit az ember nyert volna, nem veszítette volna-e a költő? A viharmadárnak eleme a háborgó tenger, Petőfi lelke a küzdést, a vihart kereste. Sima élet, benső nyugalom ellohasztotta volna lángjait. Az iskola, ugy mint a szülők gondja, nem sokat nevelhette. Egy kevés klasszikai tudást szivott fel ott magába, melynek hézagait önszorgalmából pótolta. Minden rendszeres ismeretnél és tudásnál, minden számitó nevelői okosságánál többet ért az a szülőitől nyert útravaló, mely erkölcsisége és költészete alapja maradt mindörökre: tiszta, érző sziv és őszinte lélek. Petőfi apjának életéről behatóan aránylag keveset tudunk. Ismerjük fiával követett bánásmódját, anyagi romlását, csalódásait, melyek miatti keserűsége a Bolond Istók öregének ajkáról hangzik vissza. Józan, dolgos iparos volt. Joggal hihetjük, hogy, osztálya ősi szokása szerint, országos dolgokról is csak elmélkedett és főleg jobb napjaiban, vagyis a költő gyermekéveiben, sürün hangoztatta családi körben független magyar érzelmét, a magyar szabadságot, melyért élte alkonyán még sikra is