Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

18 Petőfi-Könyvtár Zászlóvivője, a nagy Kazinczy, elvont eszményiségért rajong,*) melynek feláldoz tartalmat, gondolatot, sokszor belformát is, úgy hogy a költés „szép beszéddényelvművészetté válik. Még a szóalakokat is reformálja a szép izlés kedveért. Kisfaludy Károly nem avatkozik a nyelv merész reformjába s több gondolati és érzelmi elemet rejt a szép kifejezések árja alá, de ingadozik még a klassziczizmus és népiesség között. Oklasszikai és nyugateurópai mértékben és szellemben irt versei mellett feltűnnek népdalai. Kisfaludy Károlyt követi Vörösmarty, ki tárgy és tartalom tekintetében tisztán nemzeti. Mig lírájában túlnyomó a klasszikai fenség, egyes genreképekben és népdalban a népiesség iránt elevenebb érzéket mutat. Mindkét költőt jellemzi a mélyebb érdeklődés a nemzet múltja és jelene iránt; mindketten hisznek a nemzet jövőjében. Kisfaludyban több a humor, Vörösmartyban a pathos. A tárgyak vagy jelenségek költői felfogásában s a költői kifejezésben Vörösmarty messze túlhaladja Kisfaludyt.**) *) Hires a Goethétől vett jelszava: „Werke des Geistes sind fiir den Pöbel nicht gemacht." **) Petőfi nem szerette Kisfaludy Károly költészetét. Ily szigorú Ítéletet mond róla: „Drámája szenvedhetetlen nyavalyás német érzelgés, lirája érzelem és gondolat nélküli üres dagály: elbeszélése . . . ebben volt legerősebb, az elbeszélésben, de most már az övéinél e nemben is sokkal jelesebbeket birunk, és azt szeretném én tudni: mért egyem én egrest, ha már érett szőlő is van ?" Petőfi, Vegyes művek, II. 376. 1.